Egy varázslat
forrón átkarol,
mámor-bársonyban
lelkemig hatol.
Karom óhajtó szakadék,
tátongó kínzó hasadék,
parázslón ég testem,
orcám csókkal fekszik
gyötrelmemen.
Gyöngy pereg könny tengerén,
sétálok egy láthatatlan mezsgyén.
Szeretlek…
szél szárnyán szenvedek.
Harmattal simuló fűszálak…
Édesem,
míg élek várlak!
Ó, a gondolat,
mi Hozzád halad
pirosra perzseli orcámat
tüzem lángra lobban,
karjaidba vágyom úntalan.
A közelséged megfontolt,
röppenő, színes varázspor,
hullócsillag, fényével permetez,
ködfoltként körülötted
lebegek.
12 hozzászólás
Hát egy igazi varázslat lett,
Ez a gyönyörű versed!:)
Szia!
Gyönyörű szerelmes vers!
Na a malackergetés után egy csoda szép szerelmes vers!
gratulálok. Igy teljes a nap.
nagyon jólesett. ez a versvalóban varázslat4 benne van minden, sőt egy kis plusz is.
"Karom óhajtó szakadék,
tátongó kínzó hasadék," gyönyötű metafora:9
Érezd jól magad az évégén:)
Üdv: Baráti szeretettel: marica
Szép lett, sleepwell, nagyon felfokozott, mégis érzem benne a viszonzás viszafogottságát, és azt az óhajt, hogy ezt feloldd. No hát ha ez nem gyújt, semmi…
aLéb
Igen, ez totál gáz, kedves sleepwell: ha az imádott lényből nem kap semmit az ember, csak csillagfényt és ködfoltot.
Most persze csak élceldöm, ne vedd komolyan. Megfogtad a Semmit és Valamit csináltál belőle. Ez a művészet.
Szia: én
Szia!
Nagyon szép vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Különleges varázsporod van 🙂 Kedves kis versike 🙂
Kedves Dóra, Inesita, marica, Rozália, aLéb, Bödön és Tamás!
Köszönöm szépen a véleményeteket, öröm számomra, hogy olvastok!:)
Ismét varázsport hintettél, mint már oly sokszor.
A hangulata is varázsol, hiába no, mindig gazdagabb leszek, ha olvaslak!
Jó, hogy van benned ennyi szép…
Köszönöm Dini, varázspor tarsolyomba mindig van, feneketlen:)
Olyan… szívesen belevetném magam a versbe. A színes varázsporba!
Szinte látni a fényeket és a színeket… nem is látni… Tapintható! Gratulálok!
Köszi Adira, hát csak rajta ugorj csak!:)