(gyerekkor)
Nap-napra, év-évre omlik,
kitöltetlenül telnek a percek,
a Felnőtt szívében egy emlék
csendben, észrevétlen perceg
Próbálja visszaringatni
egy gondtalan világba,
melyet megszépített mára
a feledés jégvirága…
…Felhőtlen kacagások,
megannyi tarka játék tánca,
anyaillat, esti mese,
Piskóta kakaóba mártva…
Hiányzik a gyermek-lét,
újra meg újra felidézi,
azt az ártatlan örömöt,
de nem tud visszatérni.
És álmába menekül az ember,
mert ott néha megtalálja
azt a táncoló pille-lángot,
melyhez már vissza nem találna,
mert nem mutat utat semmi
annak, ki lelkében elhagyta:
a morzsákat fölették a varjak
és lábnyomát a hó eltakarja…
13 hozzászólás
Kedves Feleri, ami egyszer volt…az nem múlik, picit halványodik de szívbe vésve ott marad! A versed elgondolkodtatott, érdekes érzést írtál le, mélyen szerető érzés, s hogy hiányzik – az szinte kiabál belőle, de hidd el, ott van az, csak mélyen, el nem múlhat soha! Meglátod, mindig visszatér a gondolat, a sok emlék!:)
Gratulálok!:)
Kedves Sleepwell!
Köszönöm szépen kedves soraidat. Sokkal inkább gondolatból született ez a vers, mint érzésből. Nagyon kedves tőled, hogy bíztatsz, de nincs bennem ilyen probléma. Nem vagyok felnőtt… és egyébként is gyerek maradok örökre. :)))
Egyébként az emlék persze mindenkinek ott marad a lelke mélyén, de aki igazán, teljesen felnő, és elűzi magából a gyereket, annak a lelke nem tud újra gyerekké változni..emlékszik persze, fel tud idézni dolgokat, de valami elvész..
legalábbis ez a vers erről szól az én fejemben. 🙂
Szóval a bíztatás jól esett, de tárgytalan.. nem akarok teljesen felnőni. 😀
Akkor folytatom a gondolatomat kedves Feleri…..Meglátod, mindig visszatér a gondolat, a sok emlék, s örökre gyermek maradsz:)
Én biztosan.. 🙂
Neha jó visszamenekülni…Grt.Z
KedvesFeleri.Ne engedjük hogy a varjak felegyék az emlékek morzsáit.
Úgy legyen! 🙂
GYÖNYÖRŰ!
De szép ez! És örülök annak, hogy találtam valakit, aki soha nem akar felnőni! 🙂
Egyébként tudod, mikor érzem én úgy magam, hogy visszatért a gyerekkorom? Akkor, ha a felhőtlenül vidám, boldog kislányaimra nézek 🙂
Örülök, hogy ennyire tetszik 🙂
Hmm.. az jó lehet. 🙂
Én még korban is csak félúton vagyok a felnövéshez… a lelkiekről ne is beszéljünk. :))
:)) lelkiek maradjanak csak úgy, ahogy vannak 🙂
És szerintem az egyik legjobb dolog a világon három nagyon huncut, vidám kicsi lány (8 éves, 5 éves és alig másfél), akikhez szerencsére hatalmas humorérzékem van :)))
:))))
Kedves Feleri!
…de az emlékek örökre megmaradnak.
Nagyon szép vers! Gratulálok! 🙂
Ildikó