csak a láng

csak a láng lobogjon benned
nem múlhat nyomtalan az idő
anyaggá lettél egykoron
amikor a kiáltások megfagytak
az isteni arcokon

a jajszavak elhaltak
és Te itt maradtál
ezen a Földnek nevezett planétán
hogy szenvedj
hogy küzdj
örülj
szeress
hogy halld néha
mások ajkáról a neved
suttogva
szerelmesen
vagy gyűlölettel telve
megvetéstől lucskosan
néha őszintének hazudott alázattal
máskor gúnyosan

csak a láng lobogjon benned
nem múlhat el nyomtalan az élet
célod egykor a tiéd lett
amikor az akarat a földre borult
és a hit felfénylett

lassan indulnod kell
menned kell tovább
a Föld már nem az otthonod
viszed minden régi tapasztalatod
a szerelmeket
a vágyakat
a dühöt és a bocsánatot
hogy máshol
valahol a dimenziókon túl
még érezd majd
milyen volt embernek lenni
milyen volt hinni
és szeretni