Édesanyámnak

Nézd!
Betűkből szavad
és hangokból
dallamod lettem.
Vonalak közé
hívtad kósza lelkem –
szereteted anyaggá formált,
és édes ízű méhed óvott.

Kócos hajam
cirógattad,
ha a vad álmok
szakadékmély árnya
űzött,
végtelen meséidre
még ma is
elszenderülök.

Ha az idő
elsápasztja hajszálaid,
majd verseket adok
(minden kincsemet)
kitöltöm velük
halántékod ráncait,
s én – dallamod – altatlak,
mesélek neked…

vigyázom álmod
puha ágyad felett.