A kréta árnyékában 02: Szeptember 1-3.

SZEPTEMBER 1. PÉNTEK
Megkaptuk a tankönyveket! Rögtön ma délután be is kötöttem őket. Persze nem az óvodás kis borítópapírba, hanem magazinokba. Ooooolyan édesen mosolyog Brad Pitt a földrajzkönyvemen!!!!
Anyu mondta, hogy menjek le a boltba kenyérért, de elfelejtettem. Jó dühös volt, amikor hazajött, mert azt mondja, hogy ilyen későn már csak a száraz forgács marad nekünk. Én igazán nem akartam elfelejteni, de rögtön be akartam kötni a könyveket. Ez, beláthatná ő is, NAGYON fontos dolog. Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik könyvön ki van, és az se, hogy hová kerül a feje. Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha pont az az aranyos kis feje nem látszik… Nem nagyon szeretem a földrajzot, de így majd csak ránézek a könyvre, és jókedvem lesz.
A magyaron meg Julia Roberts van. Ő a világon a legklasszabb. Ha mégiscsak színésznő lennék egyszer, csak olyan jó akarnék lenni, mint ő. Milyen öreg már, és mégis milyen jól tud kinézni. Persze biztos nem leszek színésznő, sajnos, mert nem vagyok elég szép. Meg színészkedni se tudok, még a kétmondatos szerepemet is majdnem elrontottam az iskolai műsorban.
Én nem is tudom, de úgy hallom magamban, mit kéne mondanom, meg hogyan kéne, de amikor megszólalok, még csak nem is hasonlít arra, amit elképzeltem. Meg arra se, ahogy kéne mondani.
Aztán lehet, hogy csak későn érő vagyok, és pár év múlva hirtelen előjön belőlem a rejtett tehetség. Meg a filmeken egy csomószor fel tudják venni a jelenetet. Akkor aztán hogy nézne mindenki! A hülye Balázs is csak égne, ha látná a nevemet meg a képemet a plakáton! Hogy lebénázott a műsor után! Pedig a műsor se volt valami nívós. Meg ő se benne. Megérdemelné, hogy híres legyek!
SZEPTEMBER 3. VASÁRNAP
Ez volt a világ leghosszabb hétvégéje. Már az összes könyvemet átlapoztam. Hát, a magyar az idén elég unalmas lesz. Csupa régi fickó, kilométeres mondatokkal. Miért nem mai könyveket tanulunk? Biztos nem írtak még ezekről elég elemzést. Fura, hogy ezek a tudósok mit össze tudnak szövegelni egy ötsoros versről is. Hogy a két utolsó sorának a ríme szomorúságot fejez ki, meg ilyenek. Hát nekem nem azt fejezte ki. Nem is értettem egészen, mit akart kifejezni. Az is lehet, hogy nem is akart semmit se kifejezni, csak írt valamit, hogy teljen a lap. Lehet, hogy utána dörzsölgette a kezét, hogy nesze nektek, ezt elemezzétek ki, ha tudjátok!
A matekkönyvben viszont egy csomó vicces kép van. Némelyikben nem értem, mi a poén, de a legtöbb jó. Biztos ezzel akarnak kedvet csinálni a tanuláshoz.
Hú, holnap végre rendes órák lesznek. Pénteken csak három osztályfőnöki volt, meg egy angol meg egy német, de azokon is csak szintfelmérőt írtunk, hogy ki melyik csoportba kerüljön. Az angol- meg a némettanár is középkorú nő, elég rendesnek látszanak. Az oszi elég laza, elmondatta velünk, hogy ki kicsoda, aztán közölte, hogy úgyse fog emlékezni egy darabig a nevünkre. Utána a házirendet ismertette velünk, meg értelmezte. Mondott pár vicces dolgot is. Ő lesz a matektanár is, holnap pont lesz vele óra. Először magyar, aztán matek, ének, földrajz és angol.