Csillagfényes éjszakán véget ért egy álom,
Ennyi volt és elrepült minden amire vágyom,
Álmaimban élve még szép és mesés az élet,
Két karodban elmerülve érzem a szívem éget,
Csillagfényes éjszakán csak miattad élek,
Lehunyt szemmel érzem én milyen szép amit érzek,
Egy mosoly,egy pillantás,és mesés is minden,
Hajnalban az álom vége megfájdítja szívem,
Csilagfényes éjszakán lehunyom a szemem,
Akkor boldog minden perc ha ilyenkor itt vagy velem,
Érintésed felvidít,felhők felett járok,
De sajnos reggel ráébredek,
Nem igazak az álmok!!!
4 hozzászólás
Beya!
Csak nem Ő az igazi?
Egyébként remekül leírtad iránta érzett
gondolataidat.
Gratula!
Nincs senki aki igazi lenne ez csak egy buta vers:(
Kedves Beya!
A versek sosem buták, hanem érzéseid "tükörvetületei".. mélységük általában akkor van, ha fájdalom szüli őket, vagy nagyobb öröm. Mint minden tollat ragadó – így Te is lelked darabját írtad le e sorokban, így ne becsüld le magad.
A vers szomorúan szép.
Gyémánt
Nagyon szomororú ez a vers!!Nagyon szép!!