Üres lapok

Múlnak a napok,
mint üres füzetlapok
nyílnak, egyik a másik után.
Telik az idő, s ahogy
minden napon átlapoz,
úgy lesem én,
valami jelet hátha hoz,
hogy élni van még remény…
Mert nincs már múlt,
nincs már jelen,
csak egymást követő pillanatok –
az életre már csak
a lapozás az ok…
Legalább borulna el az elmém,
ezeket a üres napokat
olyan szívesen összekenném,
színeket, szíveket, szavakat,
összehordanék hetet-havat,
s ha kifogyna toll, és festék,
mit se bánnám,
jeleimet a körmeimmel vájnám…
(Mint túl pixeles képek,
nem állnak össze az évek,
elmosódott folt
minden, ami volt)
Ami van,
itt van egy üres
füzet lapjaiban…
Hány nap van még hátra,
s némelyiken lesz-e
valami vidám kis ábra,
vagy bármi, ami okot ad
kivárni az utolsó lapokat…