Végig szalad a kezemen,
egészen fel a nyakamig,
ott megáll vágytól dermedten,
majd elvándorol ajkamig.
Mindent megérint és feldúl,
hogy semmi se legyen régi,
s mikor szememhez is eljut,
lelkemet cseppekre tépi.
Szemed kapaszkodik belém,
utánam nyúl percről-percre,
kitárja önmagát felém,
hű reményt hoz láncba verve.
Beleremeg most a lelkem,
ez tökéletes, most érzem,
benned önmagamra leltem,
pillantásod ébredésem.
6 hozzászólás
Szinte én is érzem magamon azt a bizonyos pillantást.:) Nagyon jól megfogalmaztad, Andika! Gratulálok: Colhicum
Kedves Andika, nagyon szép szerelmes pillantás. A párodnak gratulálok, hogy vagy neki.
Hát igen… Andika!
Szépen leírtad!
Néha egy pillatás többet ér,
mint egy együtt ébredés…
Nagyon szép, őszinte felidézése az egyik legcsodálatosabb
érzésnek.
Örülök, hogy olvastalak.
Szerelem, szerelem, szerelem!!!
Szinte érintés nélkül!
Gratula!
A megélt szerelemről lehet csak ilyen szépen írni.
deb