fúrt, faragott, csupa rosszkedvet hozott..
morzsolgattam, sokat fejtegettem, majd elejtettem..
másnap jött egy érzés, egy dallam, szinte épp szokatlan..
megszólalt, mint a zenekar a hangolás után a nyitányra..
felkarolt, emelt, ezer érzést hozott szívembe a világra..
este eljött a sötétség pereme, egyensúlyoztam rajta..
mint cica az ereszen, mikor az egérke már messze ment..
de azután csillagot bontott az éj..arcom arcodhoz ért..
és jött a reggel, vakít a fény, arcod még mindig arcomhoz ér..
nagyon puhán megfogom kis kezedet..
pici szorítás erre a felelet, de szívemben kinyílt a kikelet..
erről szól a szeretet..
6 hozzászólás
Kedves Dinipapa!
Milyen ismerős érzés, amikor egy pici morzsa a gondolataink között megpróbál egy egész kenyérré nőni. Vagy amikor egy dallam érzések ezreit nyitja ki előttünk. És mennyire jó, ha ezt valakivel megoszthatjuk. Nagyon szép szerelmes vers!
Szeretettel: Rozália
Jóleső borzongás fut végig rajtam versed olvastán. Nagyon szép képeket használsz. Csak gratulálni tudok, dini.:)
Nagyon szép… mint az igazi szeretet 🙂
Kedves Dini! Ezt CSODÁLATOSAN írtad le!!! Egyszerűen leemelem a szép nagy fátyolos kalapomat, s mondom…- Művész Úr gratula, s tessék elkapkodni a virágcsokrokat!:)))
Nagyon tetszett Dini!:)
dinipapa! igen, igen…
pici szorítás néha minden
jelzi neked nagyon:
Tied mit szíved vágyott
Versedhez gratulálok:)
Nagyon megfogott,,gyönyörű vers,tiszta szivből ,szól.Székelyke.