Évmilliókat hordozok magamban
dermedve, megfagyva, feláldozva mindent a máért.
Nevetek a csillagképeken, a robbanás okozta tévelyen.
Én már létezem, csak várok Rád, megváltóm vagy..imám..Így rendelte a mindenható, világunkat igazgató
lét-elem, ami van, és nem képzelet, valóság.
Ami csak akkor bont szivárványt, ha az ég a földdel egybeér
és a villám a vulkánnal lesz egy test és vér.
Borostyánkőben érkezem, és a nyakadban mint ékkő
létezem…
17 hozzászólás
Hááát didipapa!
Eddig is tetszett ez az ékkő, de ahogy Te írsz róla….
Bocs:"dinipapa"! Ezt most vettem észre, az előbb elírtam 🙁
"didim" nincs..)))
De szeretem a didit!))
Köszi, hogy sokszor olvasol!
:))
Nagyon szép, ismét… Az utolsó sor(ok) igazán jóra sikerült.
Huhh Dini! és Huhhhh Dini! Az utolsó sor nagyon jó, szavaiddal élnék, nagyon "ott" van!!!és az egész ötlet is, szívből gratulálok!:)
Micsoda csodálatos képek, micsoda gyönyörű érzelmek. Csak gratulálni tudok, dini!:)
Üdv: Colhicum
Mindenkinek nagyon köszönöm!
Kedves Dinipapa!
Nagyon szép sorok, mélyen megfogtak!!! Csak gratulálni tudok!!!!!
Szeretettel: Rozália
Wááááoooo.
Szép lett bizony:)
gratulálok
Nagyon szuggesztiv sorok.Grt.Z
Nagyon szépet írtál. Gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Hát ezért is kijár a tisztelet…:)
Gyönyörű a versed!
…az utolsó gondolat "mindent visz"!
Gratulálok neked! 🙂
Köszönöm Kramuszka!…Kramppuszka…Krampuszek…szóval Neked!))
Kedves Dinipapa!
Mintha önmagadról beszélnél??!! Vagy tévedek. Remek a metafóra.
Üdv.:
Bandi-ta
Szia dinipapa! 🙂
Nagyon szép a versed, bár nem éppen mai darab. Ennek ellenére ma is megszólal. 🙂
El tudnám képzelni úgy is, hogy végig központozod, mondatokra tagolod, de el kell fogadnom, hogy nem mindenki gondolkodik így.
A borostyán, mint a hűség, az örök szerelem szimbóluma és gyógyír keretezi soraid mély tartalmát, a Mindenséget. Jó választás.
Örömmel olvastam. 🙂
Szeretettel: Kankalin