Láttalak
haragod csillagot ostromolt
és nem volt talpalatnyi föld,
mi ne döngött volna
mintha villámot szórna az égre,
hogy végre
az Isten is hallja
mérhetetlen indulatod.
Láttalak
amint csendesedve
leültél a porba
és sorba vettél
minden gondolatot,
jámborrá csitulva
összetetted kezeidet,
két szemed félszegen
az égre tekintett :
ó Uram vedd végre észre,
elcsatangolt az emberiség,
elhagyta hitét, jóságát,
tiszta szép szerelmét.
Fertőbe fojtva,
hajszolja, majszolja kéjesen
a kénesen kábító sátáni pirulát,
és meglelve bűnei mocsarát
mint kinek nincs is más dolga
benne terpeszkedik.
Láttalak
a sivatag sivársága
fonta rád bilincsét
és lelked minden kincsét
szerteszét szórva szeretted volna,
ha meghallják szavad
de hangod
a sötét semmibe hullt
és a káprázatos jövőt
elnyelte a múlt,
amiként az eltévedt utas
csontvázát a sárga homok.
3 hozzászólás
Engem megfogott:)
Szia!
Tetszik a versed. Egyetértek veled, az emberiség ma is tévúton halad, és a próféta szavát nem hallja meg. De azért bízzunk benne, hátha egyszer nem lesz pusztába kiáltott szó, amit a próféták mondanak.
Szeretettel. Rozália
Drága Fefo
Nagyon tetszett a versed.A baj, hogy a próféták szava, egyre inkább a porba hull…
Ölellek nagy szeretettel:Kriszti