álomba sodró vándormadarak
repítenek fel-fel magasan
kalitkában-zártosztály
fehérre meszelt
falai közt élet-képek
kiköpött hányadéka
láthatatlan arcok
torz gondolatok
hideg
rideg
ideg
bomlott
áporodott
háborodott
bolond
gúny
vigyor
álomkór
látható harcok
amorfba fagyott halott
álmok közé szálló vadmadarak
repülök – látod?
madár vagyok fekete varjak ivadéka
2007. 11. 8.
4 hozzászólás
Ahogyan megfogalmaztad, ha jól értem, valóban olyan lehet az a bizonyos zártosztály, mint egy apró kalitka a madárnak. Hát nem irigylésre méltó. Eszembe jutott, ezért megkérdezem: hogy jutott eszedbe.
Örülök, hogy ovastam a versed. Tetszett.
Üdvözöllek.
Kedves Kata. Egy kép ihlette a verset, ám ide nem tudtam feltenni, mert nincs rá lehetőség.
Köszönöm, hogy olvastál, és véleményed.
Üdv. Éva
Nagyon szuper.
Végre ismét egy íróegyéniségtől olvashattam.
Nagyon eredeti és egyéni hangú az egész vers.
Gratulálok!
Üdv.:Tamás
Köszönöm Kedves Tamás