Talán nem szép vagy csúnya e tavasz, csak más…
Halk elégiákat gerjeszt bennem e másfajta rügyfakadás.
S ha okos gondolatok helyett most hógolyót dobálsz
rám vagy másra, lehet hogy semmi, vagy csak pici jel
egy utolsó elindulásra. Az élet s tavasz már elmúlt,
a jelenben nem vagyok más, mint apró kő vagy lárva,
borostyánba zárt időmben utazva a semmiből a mába.
S örök karaván visz tovább, csak tovább…
Forró teleken, hideg szíveken, jeges tavaszokon át.
Talán nem is csúnya e tavasz, csak más, kicsit más…
Tavasz a szerelem után
By András
6 hozzászólás
Várd meg azért a tavaszt, hátha ugyan olyan lesz mint a másik. Mert tudod, új tavasz, új szerelem. Tetszett a versed.
Mennyire jó, amit a jelenről írsz, amiben nem vagy más, csak … De azért mégis menni kell tovább. Nagyon szép a versed, András! Gratulálok: Colhicum
Én is azt mondom amit szhemi.
A tavaszt, még korai temetni…
Szép a verser András!
És ez nagyon találó:
"borostyánba zárt időmben utazva a semmiből a mába."
Gyönyörű gondolat! Bár, ha be van zárva a borostyánba az idő… talán felesleges minden pillanat!
Minden jót:
Falevél
Mégha múló is a szerelem, azért a tavasz – mégha más is – frenetikus illata nyújt bánatra vigaszt (apró kőnek is) mert a tavasz az ilyen…én is várom már…
Szép, komoly vers, gratulálok András!:)
Nagyon Kedvesek Vagytok, köszönöm:)