lenge lépte
lankadó lusta
térbe lopta
a telet
bohókás kedvének
teljében fehér
fényével lepte be
a földet
pihegve látta
lomhán lebeg
lehelet fátyla
az éjben
pihe palástja
patyolat stólája
csillogott villogott
a térben.
Bohókás vers a télről
By virágének
8 hozzászólás
Nagyon kedves, játékos kis versike 🙂
Aranyos kis versike kedves Virágének, nekem tetszett.
Tetszetős,könnyed, mint a hópihe.
Dallamos a rövid sorok miatt. Ügyes! 🙂 Üdv:Metal Koala
Mindnyájatoknak köszönöm a látogatást és a véleményeket! Katalin
Kedvenc költőmre emlékeztet, tetszett 🙂
(Az utolsó sorban a névelő direkt ilyen?)
Hanga
Mintha fennt lennék a havas hegytetőn…
Egy pici házikóban..))), és csak bámulok kifelé…
Nagyon megkapó! Gratulálok!
d.p.
Kedves dinipapa! Nagy örömet szereztél látogatásoddal, már elég rég nem láttalak. Boldog vagyok, hogy kellemes érzéseket ébresztett benned kis téli versecském, amely számomra is kedves. Köszönöm! Katalin
Kedves Hanga ! Örüök, hogy olvastad bóhókás versemet, és köszönöm, hogy felhívtad figyelmemet az elírásra! Üdvözöllek, Katalin