Forradalmár

Belépek, s nyakamba veted magad
Szőke fürtjeid arcodba omlanak,
Mellednél szétfeszül a ruha,
S letpattannak a gombok róla,
Ahogy végigsimítok a nyakadon,
Te pedig a whiskey után hajolsz,
Rúzsfoltot hagysz a pohár szélén
Madárénekként nevetsz,
Felhúzod a ruhád szegélyét,
Egészen belenyilall fejembe
A bódító ital és a tested ereje,
S a pohárban maradt jéggel
Körbeutazok válladtól lefele,
Hallom, ahogy erődet vesztve
Sóhajtasz a csendbe,

Hallom…
Hallom, mikor belehasít egy hang
Ebbe a lázas pillanatba,
Kintről egy kiáltás, majd száz,
Hogy elkezdődött a harc,
Puskaropogás, robbanás,
Rég nem látott szabadság!
Végre ismét egy esély,
Hogy eljöjjön a találkozás!
Ablakhoz rohanok,
Kiabálok torkaszakadtából,
A poharakat kidobálom,
Kitépem kabátomat a kezedből,
Nem is értem, miért szorítod,
Kalapomat a fejembe nyomom,
S odalépek az ajtóhoz.

Még egyszer visszanézek-
Ott állsz az ablak mellett,
Elmosódott rúzsfoltokkal
Halálsápadt arcodon,
S belenyilall szívembe,
Hogy Te tényleg szeretsz…

De én csak a hazámat szeretem.