Szívem nagyon, nagyon szomorú,
Ne hagyd, hogy úrrá legyen rajt a bú.
Várom már a találkozást,
Ennél jobban nem szeretnék mást!
Ha majd meglátod kisírt szemeim,
Talán elhiszed érted hulló könnyeim.
Miért kínzol így engem?
Keresem, keresem a másik felem!
Így minden perc, fájó nekem,
Semmiben, összetörve, vergődik a szívem.
Ha másik felemet megtalálom,
Talán ébred még mosoly a számon.
7 hozzászólás
Bizonyára sokat mosolyogsz még kedves Dóra:) és sok szép vágyakozó és beteljesült szerelmes verset is írsz:)
Üdv.: András
Kedves Dora!
Ugyanazt kívánom mint András az előttem szóló.
szomorú de szép vers!
Üdv Panka!
Kedves Anrás és Panka!
A bíztatást köszönöm Nektek!
Jólesett, 🙂
Drága Dóra
Látom a vers írása óta el telt egy év lassan
Remélem, azóta révbe értél.A versed szomorú, és szép!
Ölellek:Kriszti
Köszönöm Kriszti!
Háát, nem tudok mit írni…
A találkozást most is várom,
S ha eljön, ébred még mosoly a számon
Itt a Tavasz, s egyből felszáradnak a könnyek:) Gratulálok Kedves Dóra! szép vers!:)
Hát talán,… lehet…,
Ha majd sok kismadár csicsereg…:)
Hogy olvastad, tetszett, köszönöm Neked!