Neked adom
választottamat:
a hajnali hűs harmatot,
az aszályig feszült nyarat,
a borzongó, borús szeleket,
ingedet gomboló,
vállad ölelő,
déli meleget,
madaram szárnyát szorító
alkonyi hideget,
neked adom pirosban,
ezüstben, fehérben,
párában, vízgyöngyben,
harmatban, levélben…
az utolsó órában
fölsegített örök
szerelmemet.
10 hozzászólás
Gyönyörű!:)
Ez szépséges… Szépséges vallomás a szerelmedhez.
Örülök, hogy olvastalak.
Kedves sleepweel, zsike!
Köszönöm szépen, nagyon jól esik ezt hallani (olvasni).
Tami
Ez nagyon szép, kedves Tamara.:)
Kedves Tamara!
Ilyen szép ajándékot! Boldog, aki kapja! 🙂
Gratulálok! Gy.
Kedves Colhicum, Gyömbér!
Köszönöm szépen!
Nagy "ihletmester" a szerelem…
Kedves Tamara!
Ha "nagy ihletmester a szerelem", akkor engem nagyon elkerült. 🙂
De nem bánom. Így sokkal jobban tudom értékelni az ilyen szép szerelmes verseket 🙂
Üdv.:
Jessie
Kedves Tamara!
Ez aztán gyönyörű vers lett! Nagyon szép, amint a csodát felkínálod, neki adod…
Gratulálok szeretettel: Falevél.
Kedves Jessie!
Ha majd egyszer mégis ölbekap a nagy ihletmester, érezni fogod a különbséget az olvasott és átélt között.
De nagyon kell egy ilyen érzületű vers megírásához, hisz gondolati síkon plátói minden, mit a szív diktál/hat.
Köszi, h itt voltál.
T.
Kedves Falevél!
Felkínáltam, szép volt, nemes.
Elmúlt, ám sosem bánom meg.
Köszi kedves értékelésedet.
T.