Befejezetlen

Őrültség ez:
azt kéne
hajómnak hazudni,
hogy megkerülhetetlen
kontinens közeleg,
és mint szajha
dobja le vitorláit
sietve.
Eljött az idő,
hogy bolond legyek veled?
Talán partra szállok,
ha túljutok végre
végtelen vizeimen
– ha azon túl is vár
egy porszemnyi
sziklapart –
majd álmodhatunk
színeket is…
kékebbet, mint a szemem
sosemvolt vizei
és rozsdásabbat,
mint bármely naplementi
csábításod,
mert tudom, hogy