Féltem Tőled, mégsem futottam tova.
Most már bánom…(Bár azt hiszem későn…)
Ó, én ostoba!
Emlékszel Tavasz? Ott álltam a jégen.
Éreztelek minden kis porcikámban.
Te mosolyogtál, kedvesen elvetted
a sálam…
…majd a sapkám,
a kesztyűm,
a csizmám,
a kabátom…
…lassacskán az összes ruhám…
s én bután
örültem Neked.
Akkor felmelegítetted
köröttem a jeget,
azóta egyre süllyedek…
5 hozzászólás
Hát igen… ahogy az első igazi Tavasznak örül az ember, még szinte gyermeki ártatlansággal, s örül neki, mosollyal fogadja, amely mosolyban az egész Élet benne van….
Ezt a mosolyt, örömet adod át, nekünk olvasóidnak, ezzel a verseddel is.
Csodálatosan írsz.
Üdv.: András
Kedves András!
Köszönöm, hogy olvastad!
Sajátosan látod…:)
Üdv: Gy.
Szia!
Meghitt hangulatú versedben megmutatod a tavasz árnyoldalát is. Tanulság: ha jön a tavasz, ne maradjunk a jégen, mert elsüllyedhetünk. Tetszik a versed!!!
Rozália
Ez a tavasz:) Remek gondolat, nagyszerű a kivitelezés, gratulálok!
Kedves Rozália és Colhicum! Köszönöm, hogy olvastátok!
Gyömbér