Üzenet jött széllel, kedvesemtől nekem,
Azt súgta fülembe, most is szeret engem.
Szenvedélyes szíve szárnyal még az égig,
És mindig így lesz ez, az utamon végig.
Vissza is üzenek, néki én a Nappal,
Szívem érte dobog, jöjjön már a hajnal,
Mikor együtt érintenek a napsugarak.
S távolról hallani, madarak dalolnak.
Bár elég lesz az is, ha mosolyát látom.
Szeme villanását, jelenlétét várom.
Öröm, mikor testét közelemben érzem,
Szavak nélkül mit mond, pontosan megértem.
Reszkető lelkem éled, szemének tüzében.
11 hozzászólás
Nagyon emberi és szép ez a vers. Az, hogy két ember szavak nélkül is megérti egymást, mindennél több!
Üdvözlettel: én
Bizakodással teli a versed. Jó a ritmusa, dallama fülbemászó, a természetből vett elemek élővé teszik a képeket, meleg hangú soraid jó érzéssel töltik el az olvasót. Örömmel olvastam. Katalin
Kedves virágének, Bödön!
Soraitokat igazán köszönöm.:)
Nagyon tetszett a versed, mind a tartalom, mind a "kivitelezés" nagyon megfogott. Gratulálok hozzá, s azt kívánom, tartson örökké az érzés. Szeretettel Andika
Szia!
Jó postás a szél, elviszi az üzenetet. Nagyon tetszik a versed.
Rozália
Kedves Dóra!
Ez egy nagyon szép vallomás a kedvesnek. Nagyon szépek a képeid: "Vissza is üzenek néki a Nappal" ez gyönyörű. S az az igazi, mikor szavak nélkül is tudjuk, értjük, mit is mond a másik.
Gratulálok Kedves Dóra nagyon szépet alkottál!
üdv.:
hamupipő
Kedves Andika, Rozália, Hamupipő!
Kedvesek vagytok!
Nagyon jól estek szavaitok.:)
Szép vallomás….kitört a Tavasz:)
Üdv.: András
Köszönöm András!
Talán…:)
Hú de milyen Tavasz van Nálad:) Gratulálok Dórikám!:)
Hát nem is tudom…, azért még bujkál a Nap,
De remélem felragyog, minél hamarabb!…:)
Köszönöm, hogy olvastad!