Mondd csak, aranyérmes Tavasz,
miért vagy ily csudamód ravasz?
Alig vagy még pár hetes,
és már jószerrel hitegetsz.
Február… Születésed oly közeli már.
Ám mikor eljő a március,
lelkem néha oly borús,
hisz van, hogy faggyal érkezel.
Ez a játék nem marad el soha,
minden év újra meg újra elhozza.
De március idusán a Tavasz erőt vesz magán,
és a három jóbarát zsákjából előbújik a zsivány.
A varázslat kezdetét veszi,
Cupido íját kifeszíti,
céloz, ám mikor mellélő,
csak vállat von, hisz ő a teremtő.
Pezsdül a vér az ereimben,
Egy szobában ülni, elgyötörten?
Lehetetlen, hisz zsong körötted minden,
csak nézz körül, a Tavasz gyönyörű ünnepet ül!
4 hozzászólás
tetszet a versed nagyon udv eszter
köszönöm 🙂
Kedves Fadette!
Tetszett a versed, különösen az első 3 versszak játékossága, dallama. Valahogy az utolsó kettőben ez a ritmus felborult, nyilván a rímek és a szótagszámok eltérősége miatt. Érdemes lenne még dolgoznod rajta:)
Üdv: Borostyán
köszönöm a kommentet Borostyán 🙂
hát a 4. versszak tényleg nem a legodaillőbb, igazságszerint az egész vers úgy született, hogy zh-ra tanulás helyett beugrott, mi lenne, ha azt az egy sort verssé egészíteném ki, ami eszembe jutott. aztán éreztem, hogy ketyeg az óra, és vissza kéne ülnöm tanulni, így a vége kissé erőltetett lett. vagyis a 4. versszak. lehet, ha lesz időm, hozzáfogok mégegyszer 🙂
üdv, Fadette