Rideg fehér fény közeleg
Jön a vég végzetes szekerén
Pusztítás, vér, halál sikoly
Minden mi pusztító
Örömünnep ez az alvilágba
Démonok törnek a felszínre
Túl kevés az ártatlan jó
Sorsom így hát bevégeztetett
Utolsója vagy fajtámnak
Az angyalok hadának
Nem vagyok ugyan egyedül
Emberi jóság maradt még egy kevés
Utoljára nagyot nevetek ellenfelem arcába
Mosolyogva rohanok a kegyetlen halálba
3 hozzászólás
Szia!
A címe alapján egyáltalán nem erre számítottam, de persze csak mert magamból indultam ki. 🙂
Annyit szeretnék ehhez az íráshoz hozzáfűzni, hogy az utolsó két sor nagyon tetszik nekem; kicsit hosszúak ugyan, de annyi baj legyen, viszont legalább rímelnek, és jó ez a dacos, merész hozzáállás.
A bemutatkozásodban írtad, hogy a helyesírással nem éppen baráti a viszonyod – ezen nagyon könnyen lehet segíteni: olvass sokat és amikor írsz, pontosabban ha már megírtál valamit, egyszerűen ellenőrizd egy helyesírási szótárban vagy nézesd át valakivel, ha zavar, hogy hibásan kerül fel az oldalra. Ebben egyébként nem volt gond, csak egy "n" betűt hagytál le az "alvilágban" szóból, szóval nincs különösebben mitől tartanod, azt hiszem.
üdv és hajrá
Zsázs
Kedves braxux!
A cím tényleg nem erre utal, hiszen az angyal, egy pozitív jelentésű szó, s tán épp ezért tetszett az a világ nézet, illetve, világ kép amit közvetve vetítesz a a versedben.
Tetszik a 2 soros tagoltság.
Tetszett a versed, gratulálok.
Helyesírásra tipp:olvass és használj helyesírás javító programot, ha zavar, én is így vagyok.
Üdv:Metal Koala
Kedves Braxux!
Érdekes, és tetszik! 🙂
Üdvicsek!