szemeid fényét az orgonák mögött
s Téged ki kezdődtél csillagok között
folytatódsz itt a lelkem végtelenjén
Távoli űrből nyújtod tán kezed
a messzeségből elér még a szó
evezés nélkül száguld a folyó
csónakomban álmok mesék tengerek
Ha majd egy csónakban evezhetünk végre
és szemed is látom az orgonák mögött
ahogy elkezdődtünk csillagok között
úgy tününk el lelkünk végtelenjében
10 hozzászólás
Ez a vers nem szép, ez annál sokkal több…
Gy.
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Gyömbér, és örülök, hogy tetszett…
Kedves András!
Ez a vers gyönyörű! Komolyan megborzongtatott, csak úgy végig futott rajtam az érzés, mit a soraidból érzek.
Szívből gratulálok, nagyon tehetséges vagy. Csodásan szövöd össze a szavakat lágy selyemmé.:)
Nagy élményt adtál ismét!:)
Kedves sleepwell, megtisztelő szavaidat köszönöm.
Kedves András!
Én biz kivágnám ezt az orgonabokrot..:))
Bár az utazás a végtelenben az nagyon vonzó!
És ha még ismeretlen is…(akkor Tátrai Band..)
Utazás..Presser….
Érzem a gondolataidat..
Jól írtál ma is..)))…maradandót…
Üdvi:dp.
Eljön az ideje annak is, hogy kivágjak mindent, mi eddig takarta a lényeget!
Köszönöm szavaidat, és hogy olvasol!
Gyönyörű lett a versed, kedves András! Gratulálok hozzá! Szeretettel:
Andika
Köszönöm, kedves Andika, örülök, hogy tetszett:)
Kedves András!
Gyönyörű képekkel megfestett, szép érzelmes vesedhez gratulálok!
Jó olvasni a verseid!
üdv.:
hamupipő
Köszönöm, kedves Hamupipő, örülök, hogy tetszett.