Szárnyalnék magasan az égbe.
Tudva, hogy többé nem kell félnem.
A boldogságot kapom, hogyha nem is kérem.
És nem érdekel az se ha néha nem értem.
Nincs bennem kétely. Már értem,
szívem szava: nem baj ha érzem.
Csöppnyi idő a bánaté ha nem vagy
a keserű könny ha elhagy.
Szép ez a szó, szép ez a dal
csak az a baj, hogy érted van.
Kát hogy nem igaz
de ez egy kis vigasz
hogy még itt vagy, még élsz.
Bár nem ölelsz hogyha félnék.
Csókot nem adnál hogyha kérnék.
Mégis tudom hogy így szép.
Mégis érzem hogy így jó
mert eljőn az idő. Így jó!
Mert lesz még elég időm hinni
lesz még erőm talán bizni.
Mert tudom hogy MOST így van ez jól!
Megoldododik egyszer minden gond s ez így van jól!
2 hozzászólás
Úgyanazt érzém, mint másoknál, hogy a rímet, mint eszközt abzsolút véletlenszerűen használod. Van egy szerkezete a versnek, ami mintha csak úgy lógna a semmibe néha visszacseng a sor vége néha nem. És amikor nem cseng vissza akkor teljesen felbomlik a szerkezet és semmi olyan, nincs helyette, amiért megérné feladni az egységet.
Üdv
Ha minden versnek úgyanaz lenne a szerkezete, ha a versek szabályszerűen születnének akkor mibenkülönböznénekegymástól? A művészet a szabadság megnyílvánulása. Nem?