Pusztán réved a szem, hegynek csúcsán elidőzvén.
Büszke tekintete néz, libben elé ezer év.
Ázsia sztyeppéjéről jött áttörve Vereckén
Küzdelem árán lett népem e föld a hazánk.
Vérzivatarban fájdalom útját járta a sorsunk
Szétdarabolt ország sóhaja égbe kiált.
Dúlt török, és a tatár seregét sínylette vidékünk
Századok árnyékán állta a sors viharát.
Habszburg és orosz élt itt, évei ránk telepedtek.
Fellázadt ez a nép, nem tűr már rabigát.
2 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszett a versed. Mindig is érdekelt a történelem, tényszerűen és versekben is. Ebben a pár sorban jól leírtad a történéseket.
Üdv: Mishu
Ilyen rövid sorokban nagyon sokat elmondtál a magyar nép keserű sorsáról, történelméből.
Nekem nagyon tetszett.
Szeretettel: Kata