Itt a vége
Tűnj el végre
Nem érzek már semmit
Hidd már el végre
Érzelmeim mik egykoron irántad tápláltam
Elpárolgott mint víz nyári szárasságban
Eleinte szerettelek
Végén már gyűlöltelek
De ennek vége
Tűnj el végre
Harag már nincs bennem
Így hát veled végeztem
Szánalmas gyűlöleted mit sem ér már
Szívembe sárgavirág virít immár
3 hozzászólás
Ez kisértetiesen hasonlít két versemre is. Régi verseimre. Mintha abból ollózták volna össze, de ez nem vád:), csak fura. De szeretem ha ismreőst látok, ezért is tetszett. Amúgy énis ilyen satnya ragírmeket használtam, hagyj fel vele, nincs szükséged rá.
Üdv
Szerintem van benned harag, s talán jobb lesz, ha kiengeded, és az a versnek is jót tesz.
Nem gonoszkodás, de a helyesírási hibákat javítsd ki 🙂
Hanga
Szívem szerint ezt nem akartam fel tölteni mert nem tartozik a kedvenceim közé de az illető akihez ezt írtam ki provokálta, hogy fel tegyem. A vers keletkezési körülménye szobámba zene hallgatás közben. Előtte nem olvastam egy művet se ami befolyásolt volna és ezt még ez az oldal megtalálása ellőt alkottam pont ezért nem hiszem hogy innen merítetem volna ötletet.