Álmodom az ébrenlétet
de ha ébren vagyok, akkor meg álmodom
nem számít a holdsugár
nem számít, ha tűz a nap
cseppenhet a reggeli harmatcsepp
átölelhet a nyári égbolt bársonya
ringathat a tavaszi csiripelő madarak raja
ápolhat a mindent gyógyító éjszaka kellemes balzsama
lehet izzó tér, lehet hideg tengerár, soha nem hittem volna, hogy ennyire fáj, hogy kicsit elmentél… ismét enyém leszel, ha lelked magához tér? Hát nem érted, hogy a szív nem szerethet így, a Kereszten nem volt ennyi kín…lehet hogy kősziklából akarok vizet fakasztani, de
mindenben a szívem , csak Téged vár…
mindig visszavár
ez a Mi őszinteségünk Vára, együtt építettük
de most leomlott az egyik bástya
számodra titok ami abban a bástyában lakozott
a hit, ami odalett, és a Vár kapuit nyitotta meg
de a szívem a romok közt is örökké szeret
és a nyitott kapukra lakatot szerez..
2 hozzászólás
A Vár ha áll, s egy bástya omlott csak le, akkor újra építhető…ha van hozzá elég kő és anyag, s kéz és szív mi felhúzza újra a falakat:)
Gratulálok szomorú gondolatokkal teli versedhez…
Jaj dinipapa az a bástya…
Építsétek újra!
S talán akkor nem kell lakat sem, a nyitott kapukra.:)