Kopog belűlről a lelkem
Engedj ki, most nem jó itt bent lenni
Nem megyek messzire
Megkeresem azt a másik lelket
És együtt, megpróbáljuk rendbe tenni
Hogy kinek mikor hol kell lenni…
Épp kizavartak az otthonomból
Remélem Te is, kijössz, és elmegyünk oda
Hol a szívnek két lélek az otthona
Ha én csak magamban élek
És Te is mindig otthon, maradsz
Nem lesz közös az otthonunk, és soha nem jő el a tavasz
Lelkem a Tiéd
By dinipapa
14 hozzászólás
Nagyon jó gondolat, Dini, és szép az építése, tetszett!
aLéb
Köszi aLéb!
Tőled mindig jól esik.))
Tetszik a versed, a lélek, amint a párját keresi.
Rozália
Én meg várok egy igazi Rozália verset ám!
Üdvi: d.p.
ez a versed egészen más mint a többi…
nem tudom miért e hang vagy hangulatváltás, de új színt hozott
tetszik nagyon
Köszönöm, hogy olvastál!
Garatulálok, jó kis versike lett! Csak egy kérdésem lenne: az utolsó sorban, miért pont tavasz?
Üdv.:
Serafis
Köszi Serafis!
Hát azért, mert épp az van…
Ó dinipapaa! Kívánom Neked,
Lelked találja meg, azt a keresett lelket!
S próbáljátok meg rendbe tenni,
"Hogy kinek mikor, hol kell lenni…"
S akkor talán mégis tavasz lesz…
Nagyon tetszett ez a vers!:)
Aranyos vagy!
Köszönöm!
Belőled, mindig olyan jóság árad..))
Szeretettel üdvi: d.p.
A lelkek mindig találkoznak:)
Gratulálok Dini, tetszett, bár kicsit szomorú…
Kedves Írótársam! Tudod a kerék forog…
Rendben….Csak kérdeztem…
Üdv.:
Serafis
Remélem nem bántottalak meg a válaszommal!
Köszönöm a véleményed, és elnézést, ha félreérthetően válaszoltam.
Üdvi: d,p,
Nem, nem semmi baj. 🙂
Üdv.:
Serafis