ne még…

ne még!
csak ezt a pillanatot ne!
ne engedd!
ne még…
még nem múlhat el
még nézz rám
még ölelj!
ha csak gondolatban is…
ha csak egy álom is az egész
ez a pillanat
akkor is a Tiéd
és az enyém

csak nézz még a szemembe
csak mosolyogj rám
csak érjen még hozzám
tüzes tekinteted
csak perzseljen
csak égesse lelkemet
csak had fájjon még
ami nem lehet
csak had érezzem
hogy kell
hogy nélküled…
e pillanat után már nem leszek

ne még!
még ne nézz félre
még kapcsolódjon egybe
ez a két vágy
legyen ez a két tekintet
a közös ágy
ágya a vágynak
álom a mának

talán csak
hazudott érzéseket érzek
talán csak
én képzelem mit vársz
de még akkor is
még úgy is kell!
csak egyetlen pillanat
csak egy elragadó
beléd merülő pillanat
csak jön
és máris elszalad
csak egyetlen percet adj

ne!
ne tedd!
ne vedd el tőlem
tekinteted…
most!
most végre megtaláltalak
most önmagamra leltem
eltűntem a szembogárban
hová a lélek rejtve van
megtaláltam álmaim
vártak már rám vágyaim
a jövőm őrized
a szemed mélyén
a múltam bújtatod
a szemed mélyén
a jelenem ott születik meg
a szemed mélyén

ne!
ne még!
érzed a vonzást?
ezt a kapcsot köztünk
ez az ami felett
eonok óta sohasem győztünk
miért hát küzdeni
két fél lélek
két fél élet…
most végre összekapcsolódik

csak nézz még!
ismerj önmagadra bennem
én is őriztelek
mindig…
én is kerestelek
eddig…
én is rád találtam
és Te is rám találtál
én is ezt akartam
és Te is erre vágytál
ne tagadd hát meg ezt a percet
ne fordítsd el tekinteted
ne takard el a lelked
ne!
ne még!
még kell
még kell ez az egyetlen pillanat
mely mostantól…
örök marad