Érkező hajnal harmatot lehel
megborzong a fű, terül a pázsit,
feketerigó párjának felel,
valahol távol a határ ásít.
Teleírt lombon apró gyöngybetű
napjait fonja ágon a levél,
angyalok könnye, szerteszórt nedű,
ezernyi titok, amiről mesél.
Felhőágyából kibújik a Nap,
nyújtózik egyet, felébred végre,
reggeli ködbe nagyokat harap,
aranypalástban kúszik az égre.
7 hozzászólás
Mesésen szép, hanuglatos:))
Gyönyörű képek, rendkívül szép vers. Gratulálok, Éva: Colhicum
Henkee!
Dicsérő szavaid örömmel olvasom:))))
Köszönöm. Éva
Colhicum! Gratulációd örömmel fogadom.
Örülök, hogy tetszik:))))
Nagyon szép képek ,remek vers ,jók a rimek ,kitünő alkotás
Szekelyke!
Köszönöm értékelő szavaid. Elismerésednek örülök:))))
Éva
Ez kedves nekem.