De bánatos a temető
Az a csupa kereszterdő!
Ráborul a gyászos mély csend,
De sok virág porlik itt lent!
Néha surran csak a szellő.
Tán a temetők lelke ő?
Vagy a holtba szakadt sóhaj,
Mit az ember csak sírból hall?
Szél fütyül át keresztfákon,
Benne sír fel ezer álom.
Sok fiatal sok szerelme
Sírba fojtva, eltemetve!
Leülök egy bús hajlatra,
Friss ültetés még virága!
Nézek fáradtan,merengve,
Lent pihenni,de jó lenne!
Friss szél suhan,tán üzennek,
Őseim a meghalt lelkek:
Ébredj!Új küzdelmekre fel!
Míg tested köztünk nem pihen.
5 hozzászólás
Kedves Delfinke!
Szomorú, de szép vers… A rímei egészen jók lettek, bár én a "hajlatra" szót kicserélném "halomra", de ez csak a magánvéleményem. Amúgy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Kedves Delfinke, ha fáradt vagy, dölj le inkább egy kanapéra és ott pihenjél. Síri hangulatod volt, mikor ezt a verset írtad, vagy ez még a tél hatása? De már tavasz van, remélem már jobb a hangulatod. Azért tetszett a versed és örülök, hogy olvastam.
Üdv: József
Elmúlás, ugyanakkor felhívás a cselekvésre. Nagyon szép, igazán tetszett.:)
Üdv: Colhicum
Köszönüm Colhicum
Kedves szhemi4
Először is bocsánat, hogy csak most válaszolok.
Másodszor meg köszönöm a hozzászólást.
Üdv.:delfinke