Minden perc nélküled, maga a bánat,
Mikor jeges széllel van vége a nyárnak,
Mikor már anyókák templomba nem járnak,
Otthon a melegben, a halálra várnak.
Minden perc nélküled maga a sivárság,
Mikor érzed többé sosem várnak rád,
Mikor apókák többé nem vágnak fát,
Megdermedt testük befogadta a halált.
Minden perc nélküled maga a fájdalom,
Mikor tudod, hogy már nem rólad álmodom.
Mikor frissen szült anyát rázza a fájdalom,
Mert gyermekét elragadta az örök álom.
De, minden perc veled, maga a boldogság,
Mikor tudod, hogy őrült éjszaka vár rád.
Mikor kisgyermek dobja anyjának a labdát,
És mosolyuk visszatükrözi a szivárványt.
Hát ne hagyj magamra, csak ha nagyon muszáj
Mert összeomlik nélkülünk az egész Világ.
3 hozzászólás
Vele a mennyország, nélküle a pokol. Szépen megírtad.
Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Leticia
Két ember eggyüvé tartozásának szép megéneklése.