A tavasz tündére ránevet a fákra
Mosolya rügyeket varázsol az ágra.
Rákacsint melegen az ébredező napra,
S néhány felhőt rajzol a piruló égboltra.
A hófoltok csendesen patakokra szálnak,
Egyesült erővel kis tocsákká válnak .
A reggeli koncertre készülnek a békák,
Néhányan közülük a hangszerük hangolják.
Egy hóvirág család pár ibolyával cseveg,
Távolabb egy gólya fázósan megremeg.
Reggeli után kutat a tócsába
Elnémul pár percre a békák muzsikája.
Napuram szeméből is kiszökken az álom,
Arcának kohója végigsüt a tájon.
Itt a tavasz újra,felpezsdül az élet,
A vesztes tél fáradtan újra hazatérhet.
4 hozzászólás
Mostanában Feket István, Zsellérek című könyvét olvasom. Ebben a versedben megtalálható az a fajta tájleírás sok-sok érzelemmel érzelmekkel.
Egy negatívumot éreztem csak olvasása közben: mintha akármelyik régi költőt olvashatnám éppen.
Ennyi, összességében tetszik
Szia!
Nem kifejezetten szeretem a rímeket, mert határokat, korlátokat szabnak a képzeletnek…
Na itt ez nem igaz 🙂 Olyan mérhetetlenül jól párosítottad a szavakat, hogy teljesen magával ragadott a versike! A képekért is dicséret jár 🙂
Nekem kifejezetten tetszik, hogy picit visszaköszön benne a hagyományos írásmód, manapság gyakori, hogy az ilyen típusú versek tele vannak kínrímekkel, Te pedig kifejezetten üdítő rímeket használtál.
Nagyon tetszett, gratulálok hozzá!
Jodie
Mégegyszer köszönöm meleg szavaidat,nagyon örvrndek.hogy elnyerte tetszésedet ez a kis vers.Üdv:Székelyke.
Szia!
Most ezt választottam, mert tavasz van .A másik oka pedig az, hogy stílusban hasonló az én írásaimhoz.:-)Ez pedig tetszik nekem!
Szeretettel:Selanne