Most az vesse rám az első
köveket,
ki életén át, hibát el nem
követett.
Én hibáztam: sötét bőrrel
születtem,
s az én sötét szívemmel nagyon
szerettem.
Most follyon vérem, törjön szét
a csontom,
hulljon feledésbe az összes
csalt csókom.
Hát itt vagyok, üss, üss te nagy,
"szent" eszme,
ragadj meg, ne kímélj, többé ne
eressz el!
Nem futok előled, nyíltan
vállalom,
minden bűnöm csak annyi, ami
én vagyok.
Hisz' hibáztam: sötét bőrrel
születtem,
s az én sötét szívemmel nagyon
szerettem!
2 hozzászólás
Tetszik a vers,az első három szakasz nagyon jól követi egymást ,jók a rimek ,dallamos ,az utolsó részben kicsit elkalandoznak a rimek .,de a vers az kitünő,igazi tiszta szivű kitörés,gratulálok.Üdv:Szekelyke
Köszönöm a véleményed!
Hát igen, tényleg egy kitörés volt ez részemről, amolyan spontán dolog (utána azért a szótagszámok miatt még alakítottam rajta). Köszönöm.
Kreeteeka