Titkos dalok…

Hidegek a napok, a holdak, csillagok.
Nincs oltalom, túl a tegnapon ring a dallam.
Halkan koppan, betoppan, körbe forgat lassan
Imamalmot, fordul, nyikorogva mormolja a szent imát,
Míg a kőhalmokon vad szelek tépik apró darabokra
A lelkek zászlaját.
Sztúpák belsejében hatalmas fák állnak,
Révületben, körben, zen papok várnak.
A dallamok tovább lebegnek fel spirálisan,
A fák ágaira tekeredve leplet borítanak.
Ezer virág nyílik, millió színben, s lenn a mélyben,
Titkos források vizében, villannak a fények,
Különös lények álma születik a világra,
Imádva az élet misztériumát.
Repülve rajzanak ki, égig, nagy útra indulnak…
Idegen világokat hódítani, békét remélve teremteni,
Mosolyt szórnak, végtelen messzeségeken át…
Közben folyton mormolják a szférák dalát.
S ha majd elérnek a világ legvégéhez,
Csendben szemlélik, ahogyan kialszanak a fények…[IG_KITOLT]