Végre!… megtaláltam a helyem,
A versekben újjá születtem,
Ha kérdezik, csak ezt felelem:
Végre megtaláltam a helyem!
Már nem fogom csalódottan ostoba fejem,
A múltat vissza nem sírom: inkább elfeledem.
A jelenben élek, s a jövőt keresem;
Végre megtaláltam a helyem.
Tanultam küzdeni, s küzdöttem,
Csak magamtól függöttem;
Tudtam: tenni kell, hogy jó legyen,
Végre megtaláltam a helyem…
Bánat, öröm; magány, szerelem,
Gyere és békélj meg velem,
Mert úgy érzem, egyedül ez kell nekem:
Hisz végre megtaláltam a helyem!