Egy domboldalra került temető mellett volt dolgom tavaly, halottak napja környékén .
Miközben várakoztam, egy kerítésnek dőlve néztem, ahogy az emberek virággal a kezükben, fázva vonultak a sírokhoz.
Sütött a nap, de jegesen fújt a szél. Emlékszem, egy macska ült ráérősen a járdán, nézte a rőt színű, reszkető leveleket a fán.
Szorosabbra húztam magamon a kabátot és úgy döntöttem, ha itt hagyom ezt a világot, ne temessenek jeges földbe.
Égessenek el, ahogy a boszorkányokat szokták és szórjanak szét, amerre a madarak szállnak.
12 hozzászólás
Azt hiszem, ez a kérésed teljesíthető. A hideg föld gondolata valóban borzasztó.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália, ezt éreztem én is.
Segített a végleges döntésben.
Köszönöm a gondolatodat.
Tudod, vannak, érző és élő lelkek is…
Én is összehúztam volna a kabátot…
Minden elismerésem Krampuszkának!!
szeretettel……ismét szeretettel: d.p.
Tudom, ismerek olyanokat! 🙂
Velük kerek az életem.
Köszönöm és köszönöm!
Kedves Krampuszka!
Tetszett az írásod, annak ellenére, hogy én inkább a hideg földet választom. A páromnak is megmondtam már, hogy koporsóban szeretnék örök álomra nyugodni. (Remélem még sokáig élek) Sajnos az ember múlandó és foglalkoztatja a halál kérdése. Szépen leírtad gondolataidat!
Barátsággal Panka!
Sokáig tépelődtem, hogy is legyen a vég. Ott a temető tövében választ kaptam rá.
Ez is az életünk része Panka,…olyan, mint a műkorcsolyában a "szabadon választott". 🙂
…de azért kívánom addig is, legyen hosszú, boldog életünk! 🙂
Ildikó
Kedves Krampuszka, a szomorkás téma ellenére nagyon szépen fogalmaztál; rövid de velős! 🙂
barackvirág
Köszönöm kedves Barackvirág!
Az életünk pedig legyen velősen hosszú! 🙂
Én inkább meleg szívek mélyére szeretnék költözni majd,
hogy legalább az emlékem megmaradjon!
Rám is ilyen lelkek vigyáznak, akik az én szívem mélyén laknak!!!
Szirom
A szeretetet úgy sem lehet elégetni! 🙂
Ildikó
Kedves Krampuszka!
Teljesen egyetértek veled, minden sorodat mintha csak magam fogalmaztam volna. Sokan nem értik ezt meg, de engem nem csak a hideg föld riaszt, hanem az is, hogy miattam ki "kell" járni a temetőbe. Ha a szívében nem őriz meg akkor oda hiába megy. Ha pedig a szívében őriz minek kell a sírhely?!
Üdvőzlettel Era
Kedves Era!
Valóban, én is így látom a helyzetet. Szerintem, vagyunk így jópáran.
Köszönöm, hogy olvastál-írtál!
Szeretettel: Ildikó