Súlyos léptek…
most már tudom: élek…
és van igaz otthonom,
van már párnám,
mire fejem lehajthatom.
Súlyos percek…
most újra lélegzek…
és szelíd mosolyt adok,
megtisztulva
áldásokban bandukolok.
Boldog lelkem…
kitárul felettem
az Úr kegyes tengere,
boldogsággal
rejtelek el a lelkembe.
Boldog a csend,
hogy köztünk szendereg,
hangom leplébe táncolsz,
és én hiszem:
te is ugyanarról álmodsz.
9 hozzászólás
Meghitt hangulatot árasztó, boldogságról árulkodó vers. Gratulálok.
Rozália
Köszönöm kedves szavaidat Rozália!
Andika kedves!
Megint elvarázsoltál engem!:)
s ahogy befejezed….
Ne szép dolog zavarba hozni a másikat, Dóra! :)))) Köszönöm
van otthonod, van párnád… jó neked…
tetszik a versed
Valahol szeretném, ha mindenkinek meglennének ezek… Persze főleg azoknak, akik megérdemlik. 🙂 Köszönöm
Nagyon szépet írtál, kedves Andika 🙂 Azt hiszem, nem "csak" a szerelemről szól; annál többet rejtenek a soraid 🙂
Szeretettel: barackvirág
Jól gondolod, kedves Barackvirág. Örülök, hogy ez érezhető belőle. Köszönöm, hogy itt jártál!
Kedves Andika!
Versedet, szinte hallom, ahogy szavalják. Nagyon könnyed és tartalmas.
Remek munka, öröm volt olvasni, pedig, ilyet ritkán írok.
Gratulálok! Üdv: Metal Koala