Hontalan vagyok,
de gondolatban
mégis othon.
Nincsenek határok,
kilométerek.
Hontalan vagyok,
de hazámban
otthon, magyarként.
It nem tudják
hol van a Duna,
Budapest, Cegléd,
vagy a cívis Debrecen.
Itt nem értik szavam,
nem tudják mi az,
hogy magyar.
Nem tudják hol
kanyarog a mi Tiszánk.
Nem tudják ki volt
Ady vagy Móricz Zsigmond.
Itt hontalan vagyok,
de gazdagabb ezer,
meg ezer érzésnél.
Gazdagabb mindennél, –
magyar vagyok
a vak idegenben.
3 hozzászólás
Kedves Eszter szép versedhez, hazaszeretetedhez gartulálok!
Egy kicsit Radnótis, de mégsem az!:-))
Üdvözöl: Noémi
Nem magyarkodó, csak egyszerűen magyar! Nagyon szép.
Üdv, Poppy
U.i.: Javítsd az elütéseket (otthon, itt – 2t).
Kedves ragaszkodás a hazához.
Űdv.:Károly