Levegő lettem

Levegő lettem, bizony, levegő,
láthatatlan, föld felett lebegő,
nem vesz észre senki, sem te, sem ő,
hiába vártok rám, válasz nem jő.
Szólnék, de hangom szétszórja az űr,
éteri csillag magányossá szűr,
pedig a dolgok mélyén ott vagyok,
lelkem fénye az égbolton ragyog,
de itt a földön nem lelem helyem,
vakító sugár égeti szemem,
sóvárgó lázban kezem kinyújtom,
ám csak a néma semmit markolom.