Egy új élet szele csap meg,
minden nap új fuvallat,
napról napra erősebb,
mára tomboló vihar lett.
Új levegő szállt le a földre,
új Hold köszönt ránk,
új az éjszaka, s a nappal,
egyre jobban fáj a hajnal,
mert nem mellettem ébredsz.
Szakad a múlt,
új emlékek élnek,
új kövekre lépek,
új eső esik rám.
Homályban égnek
könnyes szememen át a fények,
szívembe marnak a dallamok,
mert nem vagy mellettem.
Boldogság csírái nőnek az új földben,
szerelem őrült szikrái a homályos fényben,
mélyen tomboló vulkán él bennem,
de jeges hóval el kell fednem,
mert még nem lehetsz mellettem.
Kevés minden lopott perc,
kevés minden csók és érintés.
Mikor kel fel az új Nap ránk,
mely végtelen percekkel minket áld?
Még várok Rád Szerelmem,
mert tudom,
egyszer itt leszel mellettem!
2 hozzászólás
Ez nagyon szép vallomás, gratulálok!
d.p.
Köszönöm!