A szádról

Te, édes drága hitvesem
mindenben a jobbik felem.
Szívem egyetlen virága
lelkem dalos csalogánya.
Most írok a szádról,
a csodás ajkaidról
melyet sok szép szó elhagyott
s, ha zárva van a lelkem fagyott.
Mely engem mindig boldoggá tesz
mikor vele kényeztetsz.
Kivéve, ha nyakon csókolsz
torkomban nő egy gombóc
és rögtön fulladozok
mint mikor a fejem mosod
amint sorolod a hibáimat
szeretném lezárni, a szádat!
Ezt egy békítő csókkal tenni
majd egész testeden folytatni
míg édes nyögéseid nem hallani.
Akkor a két kezemmel átölelni
s, melletted elaludva
álmomban újra csak az
édes szádat csókolni…