/Nézdd a képet!/
Itt szoktam sétálni egyedül
Vagy álmadozok rólad
A táj olyan mint az arcunk
A tiéd mosolyog, mint a fenyő
Az enyém egyre búsabb
Ne mondd , hogy nem szabad
Ne mondd hogy elkéstük a tavaszt
Itt a virágok csak érted nyílnak
A fenyőfák is téged hívnak
A szívem mégis a Szigeten maradt
Arcképed a tájba véstem
Az erdőt hajlító szélben
Ott lesz a meghívó üzenet
Vár ezer erdélyi fenyő
Hogy megáldja a szívedet