Halley-üstökös

Egyik nap, egy csillagászati honlapot olvasgattam:
"…1986- Halley-üstökös a Föld közelében."

Gondolataim visszaszálltak a múltba…
Emlékszem, milyen izgalomban voltunk!
1986. Kellemes este volt. A férjemmel felcipeltük a nehéz csillagászati távcsövét a domb tetejére. Körbevett minket a sötétség, csak a faluban világítottak az utcai lámpák.
Lepakoltunk, elhelyezkedtünk. Ő beállította , a már napokkal előre kiszámolt szögek szerint a távcsövet.
Fejünk felett ezernyi csillag "remegett".
Teltek a percek, egyszer csak felkiáltott: nézz bele!
Láttam, ahogy parányi fénylő pontként suhant a Halley-üstökös, a sötét égbolton. Akkor láttam először és utoljára.
Sajnos a 2061-es visszatérésénél már nem leszek jelen.

Elmondhatatlan érzés volt az égi tünemény. Földi porszemnek éreztem magam, kit észre sem vesz a lét óriáskereke.
A Halley, abban a pillanatban, ott, elvitt egy aprócska darabot az életemből.
…én adtam neki, útravalónak, hogy legyen ereje 76 év múlva is, ragyogó fénnyel, égi káprázatként elsuhanni a "Föld felett".

… akkor már, vele suhanok én is.