Egy nagy családba születtem, hatodik gyereknek. apám huszonnyolc évesen vette el anyámat, aki akkor volt harminc, özvegyasszony öt gyerekkel. Ez 1963-ban történt. Egy vidéki nagy városban laktunk. Három nővérem és két bátyám volt. A legidősebb nővérem a születésem előtt már férjhez ment, és volt egy kislány. Ő a nagyobb munkalehetőség reményében felköltözött a fővárosba a családjával. A többi féltestvéreim még otthon laktak, hiszen még kicsik voltak.
Szép nagy család lettünk.
Anyám nem járt dolgozni, hisz a sok gyerek épp elég munkát adott neki. Apám úgy vélte, hogy egy nőnek otthon kell maradnia. Így rá hárult a család fenntartás minden gondja…baja, de örömmel tette. Számára az volt a legnagyobb boldogság, ha biztos hátteret tudhatott maga mögött.
Szerető feleség…sok gyerek. Na ezt mind megkapta.
Apám elvált ember volt, egy kislányt hagyott a volt házasságában.
Így kerek a világ! Családok mennek szét…és családok jönnek össze!
Apám sose tett külömbséget köztem és a féltestvéreim között. Minden testvéremet szerette, mintha a sajátjai lettek volna.
Én szilveszterkor születtem, sokáig azt hittem, hogy avilágon mindenki az én születésnapomat ünnepli.
Nagyon kicsi…vékony kislány voltam, gyönyörű fekete hajzuhataggal, igazi fekete szemekkel.
Apám szemefénye és apai mamám első unokájaként. Az első unokáját csak egyszer látta, de a válás után már többet nem.
Én lubickoltam a szeretetükben, akkor még nem tudtam, hogy anyám nem szeret, nagyon kicsi voltam még ahhoz, hogy megértsem.
Akkor még szerettem anyámat. Pedig sose kaptam tőle szeretetett…ölelést…anyai puszit.
Sose értettem, hogy miért történik így.
Volt, hogy magamat hibáztattam, volt, hogy másokban kerestem a hibát. Próbáltam rájönni, hogy mi válthatta ki ezt anyámból, hiszen a többi testvéreimet szerette. Akkor irányomban mirét nem érzett semmit.
sokkal később jöttem rá, hogy mi volt az indoka. Túlságosan is hasonlitottam apámra és már felnőttként rá döbbentem, hogy nem szerette apámat. Csak azért ment hozzá, hogy legyen mellette valaki aki segít neki felnevelni a gyerekeit. Én a szemében egyet jelentettem apámmal. Pedig annyira igyekeztem felhivni magamra a figyelmét. Annyira próbáltam szeretni, bújni hozzá, de mindig elutasitott.
Az évek során megpróbáltam ezzel együtt élni…nagyon nehéz volt. De próbálkozást sose adtam fel. Mindig hajtott, hogy megfeleljek neki. Ez sose sikerült.
Vigaszt nyújtott, hogy azt a hiányzó szeretetett megkaptam a mamámtól. Mivel sokat voltam nála, így őt tekintettem anyámnak. Az anyai szeretetett is csak tőle ismertem.
fürödtem a boldogságban, a legszebb érzésben amit az ember érezhet. Körülöttem forgott a világ. Mindent megkaptam, amit csak kívántam. Idilli boldogság vett körül.
Nem hittem, hogy ez valaha megváltozhat.
5 hozzászólás
Kedves Elizavetta!
Mindig szeretem olvasni, ha valaki megosztja velem is érzéseit! Szerintem nagyon jó stilusban írsz, legalábbis szerintem, bár abszolut nem vagyok szakértő. Várom a folytatást!
barátsággal Panka!
Köszönöm kedves szavaid, jól esnek és bátoritanak. Jön a folytatás, remélem az is tetszeni fog.
üdvözlettel elizavetta
Ezt sokkal jobban kifejtetted, és tetszett. Itt jól megtaláltad az arányokat, szerintem ennyit elég volt írni egy érzésről.
Több helyen használsz három pontot. Én az első helyére kötőjelet jevesolnék, a többi helyére vesszőt.
Szörnyű az, ha félig kívánt gyerek jön a világra. Valamelyik szülő nem fogja teljes szívvel szeretni (vagy egyáltalán nem) és ezt a kicsi sínyli meg…szerintem ezt soha nem heveri ki.
Kedves Elizavetta!
Jól fogalmazol, de látszik az írásodon, hogy kezdő vagy. Nem baj, ha gyakorolod az írást, egyre jobb lesz. Azonban be kell szerezni egy helyesírási szótárt, és minden esetben, ha kétségeid vannak, meg kell győződnöd, hogy jól írtad-e le. Nem tudom, de a Word-ot kellene használnod, ahol van helyesírás-ellenőrzés. Ha azt bekapcsolod a leírt anyagodnál, piros aláhúzással jelzi a helyesírási hibákat, és zölddel, ha nem ütsz szóközt, és az összeírást és különírást is úgy jelzi!
Ha regényt akarsz írni, föltétlenül át kell nézni, mielőtt fölteszed ide is az írásaidat, hogy ne maradjon benne sem elütés, sem más hiba!
Az első szakaszban sokszor szerepel a "volt" szó. (Jó, ha vigyázol arra, hogy ne legyenek szóismétlések!) Utána is, előfordul egy mondatban kétszer. Más szóval is lehet helyettesíteni!
Nem férek bele egy kockába, folytatom!
Folytatás:
Aztán ezt találtam: "gondja…baja" – helyesen gondja-baja. "feleség…sok" – helyesen: feleség, sok… És a három pont után szóköz billentyűt kell leütni ugyanúgy, mint a vesszők és egyéb írásjelek után!
"szeretetett…ölelést…anyai" – helyesen: szeretetet, (egy t !) ölelést, anyai puszit. Gyakran használod fölöslegesen a három pontot, amit általában csak mondatok végén jó használni, ha valamit úgy akarunk kifejezni, hogy gondolkodni kell rajta!
Ne haragudj, hogy ezeket leírtam, de jóakarattal teszem.
Szívesen segítek bármivel fordulhatsz hozzám!
Szeretettel: Kata