Az angyalok itt is sírnak, szemükben könny ragyog
A nasugár fénye szivárvány hidat bont
Jer fogd a kezem, vezess a híd felé
Veled bátran lépek az ívelő fény felé.
Lennék a szél, mely érinti arcodat,
Lennék harmatcsepp mely bőrödön megcsillan
Lennék én napsugár, mely ajkadon megpihen
Lennék én a fény, mely téged átölel.
Szeretenék szabadon szárnyalni a széllel,
Szeretnék repülni kettesben véled
Szeretném érezni a kelő nap sugarát
Mely lágyan átölel, s elvezet hozzád.
Esik az eső, az angyalok sírnak
Könnyeik a napban, kristályként csillognak
Szivárvány színeit a kék égre szórja
A könnyek felszáradnak, szép emlék marad csak.
2 hozzászólás
Kedves Anikó! Ez nagyon szép. Csodálatosak a képeid, mikkel az érzéseidet kifejezed.
Én remélem , hogy a szerelmed nem csak emlék.
Üdv: József
Kedves József:)
Köszönöm szépen, hogy olvastál .
Puszi
Anikó