Sorsunk tengerének piciny cseppjei,
ízébe írva az élet örömei és bántó kínjai.
Lemossa sóhajunk, míg arcunkon végigszalad,
s benne élednek reményeink.
Szemünk sarkában megmarad,
mint gyémánt ragyog,
magába zárja a Nap tüzét.
Öröm, bánat, szomorúság,
benne fürdik a valóság,
s ez mind a szívünkből fakad.
Apró gyöngyök futnak le
arcunk barázdái között,
néha megbotlik, megáll,
majd lágy szellő viszi tovább.
Az égben elvegyül egy felhőre ülve,
onnan hull a kedves kezére.
Már megint esik, jegyzi meg halkan
és szétmorzsolja ujjai között,
egy szétfoszló álom utolsó cseppjeit.
Könnyek
By szhemi
10 hozzászólás
Kedves József! Szomorú hangulatú versedhez gratulálok!
Szeretettel: Noémi
Köszönöm Noémi! Örülök, hogy olvastad.
Üdv: József
Elhoztad azt, amit a címben írtál…
De jól esett..
Gyönyörűen írsz a könnyekről, sajátságosan szép vers, különleges témáról, és a befejezés ..nos, ide bármit írhatnék, csak azt nem, hogy nem sikerült…
Szeretettel: dinipapa
Ez egyszerűen gyönyörű! Azt hiszem, ezzel
mindent elmondtam.
Köszönöm a pár perc szépséget.
Kedves József!
Én sem tudok mást írni, csak azt, hogy GYÖNYÖRŰ!
Barátsággal Panka!
Köszönöm Dinipapa, hogy olvastad a verset és örülök, hogy tetszett.
Üdv: József
Kedves Zsike!
Én köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Kedves Panka!
Mindig örülök, ha olvasod a versemet, köszönöm.
Üdv: József
Kedves József!
A szomorú hangulatot csodálatos szavakkal fejezted ki.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm kedves Rozália, örülök, hogy tetszett.
Üdv: József