Gyönyörű az idő, hétágra süt a nap
A levegőben már az ősz szaga van!
Érezni, hogy jő az elmúlás,
A természet hiába pompás!
A fák is rozsda színbe öltöznek
A gyümölcsök is mind beérnek!
Szüretelőktől hangos a hegyoldal
Nem törődnek az elmúlással!
Lassan a föld nyugovóra tér
Kopár lesz a hely hol élünk!
Az örökzöldek mutatják majd,
Hogy milyen is volt a nyár!
Mi is ilyen örökzöldek vagyunk,
Hisz szívünkben szerelem lakol!
Nem érinti az elmúlás szele,
Sem mások irigykedése!
Megszenvedtük e boldogságot
Ki is zártuk a külvilágot!
Belső világunkban örök a nyár
Nem fér oda senki sem már!
Egy asszony szerelme
Döbbentett rá minket,
A társas magányból,
Újra szerelem lett!
Két éve, hogy ismét egymásra leltünk
Azóta egyre, szerelmesebbek lettünk!
Kínként élünk meg minden percet,
Mit külön töltünk, és újra együtt lehetünk!
Eltűnünk együtt napokra,
Nem vágyunk tanukra!
Szerelemről szól ez a pár nap,
Kielégíthetetlen vágyról,
Nem veszünk tudomást, a külvilágról!