Két, meggyötört ember fáradtan néz rám,
Kikért az életemet is odaadnám.
Ők adták az életet, és az álmokat,
S az enyémért feláldozták a sajátjukat.
Ezért én örökké nekik hálás leszek,
S minden mozdulatomat csak értük teszem,
Mert viszonozni szeretném a jót, s mindazt,
Mit szüleim szeretetből nekem adtak.
3 hozzászólás
Szia!
Örülhetnek a szüleid, hogy ilyen hálás gyermekük van, mint te. Fáradozásuk nem volt hiába.
Szeretettel: Rozália
Igen, sokat köszönhetünk a szüleinknek és addig kell megköszöni amíg lehet.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves Rozália és Szhemi!
Köszönöm, hogy olvastatok!
Tényleg nehéz leírni, hogy mi mindent köszönhetek nekik, és meghálálni még nehezebb.
Szeretettel:
Myrthil