Ma reggel bátrak az árnyak
Lelkem mélyének rejtekén
A Nap ringatja most őket tűzkarjain.
Milyen lángoló most a talp
Mely hűvös márványra simul
Mily tűzkoszorú koronázza üstököm
Mily pillanatokat repít tova a fény!
Kuporgok
Szédülök
Rémülve-révületben
Visszahúzódván csigaházamba
Hallom lépéseit
A megismerhetetlennek
Vad vágynak
Eltakarni nem lehet:
Mint egér a sajton.
Szellemlelkem néha odát
Néha idebenn
Néha odakinn…
Bízom
Egy lehetetlenben
A fullasztó mámorban
Egy holnapi mában
Egy halk imában
Egy véletlenben
Bátor árnyékomban
A változó végtelenben.
6 hozzászólás
Tetszett, főleg az első rész!:)
Köszönöm a hozzászólást!
Vegyesen is jó a saláta..)))
Ez épp olyan ízletes!
És egészséges…..mint az érzelmek amik átjöttek…én nagyon szerettem ezt a verset..))
Kedves hasonlat, köszönöm, dinipapa!:)
Kedves Keresztanya!
Az abszurd bátor árnyékában versedben sok a valós, mert úgy gondolom, hogy bátor embereké a bátor árnyék! Üdvözöllek, Katalin
Kedves hozzászólás, Virágének! Köszönöm!